Příloha k těsnopisecké zprávě

o 127. schůzi senátu Národního shromáľdění republiky Československé

v Praze ve středu dne 16. prosince 1931.

1. Řeč sen. dr Farkasa:

(Pokračuje maďarsky): Tisztelt Szenátus! Mindenki beszél a válságról. Folyóiratok, ujságok, filozopterek, gazdászok, akár érte nek hozzá, akár nem, állandoóan csak erről beszélnek. Megbeszélik a válság okait, gon dolkoznak a válság megoldásának módjairól, mindekinek van valami ötlete, valami megol dási módja és úgy látjuk, hogy mindezen tanácskozások, nemzetközi konferenciák da cára sehol, egy lépéssel sem jutottunk előre a válság megoldásának útján és valóban itt volna az ideje annak, hogy Nobel dijat tűz zenek ki annak, aki válság megoldását esak egy lépéssel is előbbre viszi.

Igaz, kifejtették már sokan, hogy világ válság van, hogy a mi válságunk csak egy függvénye ennek az általános világválságnak és ebből azt következtetik, hogy itt helyben, mint a többi országokban is, bármit tesznek, magának a világkataklizmusnak gyökeres megoldása nélkül a helyi válságokat meg oldani nem lehet.

A mi szocialista elgondolásunk szerint a válság egyedül és kizárólag a kapitalista ter melési rend válsága. Mi nagyon jól látjuk és tudjuk azt, hogy ez a bűnös termelési rend került válságba és hogy ez most bosszulja meg magát, azokban az állapotokban, ami ket a háboru vetett felszínre és hozott tel jesen kétségtelenül nyilvánosságra.

A kapitalizmus ugyanis nem az életszükségletek szerint termelt. Egyáltalában nem volt tekintettel arra; hogy termeljen azért, mert az embereknek ruhára, cipőre, élelem re van szükségük, hanem a termelés egyedüli és kizárólagos oka az önzés, a haszon, a saját érdek volt. Így nem irányí totta semmi ezt a kapitalista rendet, nem is volt egyáltalában ellenőrizve valamely felsőbb hatósági Forum részéről, termelt úgy, ahogy az jól esett neki, ahogy azt sa ját zsebe, saját érdeke diktálta és éppen azért, mivel magát a termelési rendet semmi sem írányította felülről és mivel a termelt javak elosztása szintén nem történt valamelyes irányítás nélkül., úgy természetes, hogy ebben a termelési rendben a legnagyobb anarehia állott elő.

Amikor a háboru után ez a kapitalista ter melési rendszer elvesztette az ő nemzetközi piacait, amikor megszűnt felvevő piac lenni Ázsia, Oroszország, ahol tudvalevőleg az amerikai, az angol, no meg a német nagy tőke nagyszerűen tudta a maga árukészle téit elhelyezni, abban a pillanatban mega kadt az a körforgás, amely a kapitalizmus által termelt terménveket könnyen és nygodtan el tudta volna helyezni. Így történt; hogy amint ez a pörforgás megszakadt, a termelés folyamatosságában óriási hiányok állottak elő és így történt, hogy az amerikai, angol és német nagy kapitalista üzemek és vállalatok saját terméheiket semmiképpen sem tudták elhelyezni.

Ilyen körülmények között természetes, hogy ez az eredetileg bűnös és hibás rend szer önmagát bosszulta meg és egy teljesen lehetetlen, megoldhatatlan helyzetbe került. Előállott az áruk óriási felhalmozódása, az elhelyezési lehetőségek minden kilátása nélkül. És a nagy nemzetközi kapitalizmus megpróbálkozott a termelési folyamatot mesterségesen, sőt erőszakosan helyreállíta ni azáltal, hogy fennmaradt feleslegeit meg semmisítette és még most is megsemmisíti, így akarván,önmagán segíteni és igy akarván a termelvények árát mesterségesen felhaj tani, dacára annak, hogy nagyon jól tudja, hogy ezekre a termelt árukra óriási szüksége van az éhező és szenvedő népeknek és jól tudja, hogy nagyszerüen el tudná helyezni akár ingyen is, az orosz muzsikok, a kínai kulik között, akiknek nagy szükségük volna erre. Ezt azonban a kapitalizmus saját ön zése, saját telhetetlensége miatt nem teszi és nem akarja megtenni és nyílvánvaló, hogy előbb-utóbb ez az önzése, ez a tel hetetlensége lesz az ő veszte.

Tisztelt Szenátus! Amikor saját bajaink ról akarunk beszélni, akkor mindig csak úgy beszélhetünk, hogy nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek az általános bajok minden országnak, egész Európának, sőt az egész világnak bajai; gazdasági nehéz.. vál sága. Amikor ezekről a gazdasági bajokról beszélünk, mindig csak arra gondolhatunk, hogy úgy kell tenni, mint a molnár, akinek nincsen vize, hogy őrölhessen, ninesen áruja, amit feldolgozhasson és ezalatt az idő alatt azt teszi, amit ilyenkor tenni lehet, szerszá mait igazítja, malmát javítgatja addig, amíg valahogyan előkerül az áru, amit fel őrölhet és jelentkezik a fogyasztó, aki átve heti az árut.

Hogy hogyan fogunk ebből a kaoszból, ebből a lehetetlen helyzetből kikerülni, azt szocialisták, úgy látjuk, hogy ez a mai rend szer fenntartása mellett, a kapitalista rend további megerősítése mellett, az eddigi rendszer hibáinak további fenntartása mel lett vajmi nehezen fog nekünk sikerülni.

Ocsárolják és becsmérlik a mi külpoliti kánkat. Kétségtelen, tisztelt szenátus, hogy nekünk, ennek a kis államnak, valami nagy értékü, nagymérvü külpolitikát folytatni a mai viszonyok között majdnem lehetetlen. Hiszen mi ebben a nagy viaskodásban, saj

nos, vajmi keveset számítunk. Éppen ezért nem is volna szabad hogy megerőltessük magunkat, nem is volna szabad, hogy nagy hadsereget tartsunk fenn, hogy ezzel is mu tassunk olyan erőt, amivel tulajdonképpen nem is rendelkezünk és ezzel mutassuk azt, hogy a hadsereg fenntartására ez a kormány nagy áldozatokat képes hozni, amiket a mai viszonyok között semmi körülmények kö zött el nem bírhat.

Beneą külügyminiszter úr most végre arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy itthon,. a közvetlenül szomszédos álla mok között kell körülnézni, arra a helyes álláspontra helyezkedett, hagy maga a Du na medencéje egy olyan tényező, amely gazdaságilag és érzelmileg is kell, hogy egy bekapcsolja a körülötte élő népeket. végül rájött arra, hogy nem élhetünk itt mi meg anélkül, hogy megfelelő gazdasági közele dést ne létesítsünk a szomszédos államokkal, így különösen Magyarországgal, Ausztriával és a kisantant többi államaival. Ez életünk egyetlen föltétele és kívánatos, hogy itt helyben tudjuk magunknak biztositani,

mindazokat a nagy értékeket, amiket ez a gazdasági közeledés, ez a megértés nekünk kétségtelenül nyujt. (Sen. Stodola: Tak je! Veµmi správne!)

Oszintén kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni, határozottan kell ezzel a kérdéssel bánni és rá kell mutatni arra, hogy itt az ideje annak, hogy a mai elzárkózási politi ka végre megszünjék. (Sen. Stodola: Nagyon helyes!) Ki kell végre nyíltan és becsülete sen jelenteni, hogy mi rá vagyunk utalva a Duna medencéjében élő államokra, hogy természetesen kiegészítjük egymást, hogy az egyik a másik nélkül nem tud megélni. (Sen. Stodola: Úgy van!) és mivel természetszerü leg kiegészitjük egymást, azokat a kapcso kat, amiket a kényszerűség hozott felszínre, nekünk is össze kell füzni. (Sen. Stodola: Ez a helyes!)

Tisztelt Szenátus! Ha ez így van, akkor mi akadályoz meg bennünket abban, hogy ebben a kérdésben a kezdeményezést meg

ne ragadjuk? Itt nem lehet tovább érzelmi politikát folytatni, itt már kétségtelenül a tények terére kell lépni, itt már példát kell szolgáltatni arra, hogy megértettük az idők

jelét, hogy látjuk, hogy a tizenkettedik órában vagyunk és kényszerítve vagyunk a politikának erre az útjára lépni.

Én meg vagyok arról győződve, hogyha ezt komolyan és őszintén megcsináljuk. akkor nem kell attól tartanunlt, hogy Ma gyarország vásárlónépessége olyan csekély, hogy nem is érdemes vele a kereskedelmi szerződést megkötni, akkor nem kell mester séges eszltözölthöz nyúlnunlt, hogy valután kat mai értékébcn megtartsuk, sőt belső értékében emeljük, mert Rétségtelen, hogyha egy ilyen gazdasági és kteresltedelmi politi kát fogunk folytatni, ha a Duna medencéjé ben lévő államokat összefüzzült, magától erősödilt az a pengő és magától erősödik a csehszlovák ltorona, mert ennek a gazda sági együttműltödésnek a pénz belső vásárló erejében okvetlen kifejezésre kell jutnia. Minthogy ltözös érdelteink vannak, feltét lenül szükséges, hogy ezt a politikát határo zottan ltövessült és be is fejezzük.

Engedje meg nekem Böhm szenátor Úr, aki tegnap itt elég éles szavakat használt, úgy szólván megbélyegzett bennünltet, hogy mi szocialistált, álhumanistált, álpacifisták va gyunh, hogy minden tettünk az ellen szól. amit mondunlt, hogy óriási hadsereget tar tunk fenn, hogy azt élclmezzük, hogy arra óriási kiadásokat fordítnak. (Sen. Böhm: Az Önök szónoka bizonysrotta ezt tegnap!) Kedves Böhm szenátor Ur, ha önölt és ha Magyarország segédkegyet nyujtanalt abban, hogy ezek a gazdasági közcledések raegtör ténjenelt, ha megszűnnék az a bizalmatlan ság és félelem, amely ma, a mai viszonyok között, mindkét részről oktalan, higyje el nekem, hogy ez az állam nera fogja szűk ségesneh tartani, hogy ezt a hadseregct to vábbra is fenntartsa, mert abban a píllanat ban, mihelyt ez a barátságos együttélés, sza bályos ltereskedelrni forgalom megvalósul, akkor természetszerűleg következílt a had seregnek fokozatos leépítése és a kiadásolt fokozatos lecsökkentése.

Az én szocíalísta elgondolásomból lti folyólag azonban más altadályai is vannak a dolognak. Nem veszi észre Böhm szenátor Úr, hogy ebben a Itérdésben a nemzet ltözi banktőlténelt, a kapitálnak.óriási sze repe van? Nem veszi észre Böhm szenátor Úr, hogy tulajdonképpen még mindig vannalt olyan nemzetközi bankérdekelt ségelt, amelyeknek ltépviselői minden állam ban elhatározó szóval bírnak, altilt kerestetni akarjált a maguk érdekeltségeit és altilt szállítani akarnak a különböző nemzeti hadseregek részére. Ez főleg kapitalista érdek és éppen ezért nekünk ezek ellen, a kapitalista érdekeltnek érvényesülése ellen kell harcolnunk és meg kell akadályoz nunk, hogy ezek a kapitalista érdekek ná lunk is érvényesülhessenek.

De van még egy másik olt is, amely nerc csalt nálunlt, hanem általában a többi euró pai államokban is fennáll, és ez az, hogy a ma még fennálló kapitalista rendszer ön magát félti. Fél egy szociális forradalomtól és éppen ezért félelmében felkészül saját érdekemelt megvédésére, hadseregeket tart készen, fegyverkezik, nagyszámu csendőrség és rendőrséggel veszi magát körül, de nem úgy, mint Ön mondja, nacionalista érdeltből, hancm a burzsoázia hatalmának megvédése céljából.

Böhm szenátor Úr beszélt a hadi neve lésről, illetve az if juságnak hadi célokra való neveltetéséről. Elitélte ezt és én kije lentem, habár nem vagyunk ugyanazon a politikai felfogáson hogy mi szocialisták szintén Mézzel-lábbal tiltaltozunlt az ellen, hogy fiatalságunkat a katonai dresszura,az előzetes katonai nevelés béltlyóiba szoritsák. Tiltaltozunlt az ellen, hogy a sportnak, a megfelelő és ésszerű testnevelésnek korláto ltat szabjanak és hogy a burzsoázia és a bü roltratizraus felülről, korlátoltat szabjon, be folyást gyakoroljon az ifjuság szabad szelle mi és testi neveltetésére.

Az.előzetes katonai nevelésről szóló tör vényjavaslat ellcn azonban nem azon okból tiltaltozunlt, mint Böhm szenátor Úr, ha nem azért, mert mi szocialisták, szabadság ban nevelt ifjuságunltat nem altarjult dres szura alá vinni és nem engedjük Hitderék nyomán, a haltenkreuzler szervezetek min tájára és a leventeszervezetek mintájára ezt az ifjuságot realtciós célolt szolgálatába állítani, Ez az oka annak, hogy ellene va gyunlt az ifjuság ilyen módon való nevelé sénelt és dresszura alá hajtásánalt. Ebből az indokból és mert szocialista program munkat minden tércn keresztül akarjuk vinni, ltöveteltült és követeljük a katonai szolgálati időnek 12 hónapra való leszállí tását. (Sen. Böhm.: Mi régen kértük már!) Lehet, hogy Önöké az elsőség, de emlékez hetik rá szenátor úr, hogy már a háboru előtt is a legfőbb szocialista programra volt ezen a téren az, amit mi állítottunlt fel.

A katonai szolgálati ídő leszállítása által - és ezt talán el fogják ismerni az ellenzék magyar képviselői is bizony nagy mértéh ben esöklcenthetjüh a hadi terheket és meg szabadulhatunk az 1500 milliós katonai kia dásnak legalább,egynegyed részétől, amit megfelelő szociális és kulturális célokra le hetne fordítani.

Ha a mi közigazgatásunkról beszélünk, akkor ebben a kérdésben nekünk Sáloven szkón és Podharpatszlcá Ruszban egy külöt fejezetet kellene szentelní. Ott, Keleten, messze Prágától, valami egészen különös állapoton uralkodnak a közigazgatás terén, amit ti csehek, nem is tudtok megérteni. Messze vagyunk tőletek, a szabadságnak szelleme nem ér el hozzánk, a segítségnek a keze nem jut el hozzánk abban a mérték ben, amit joggal elvárhatunk tőletek.

Úgy van ez, tisztelt szenátus, hogy ott Keleten, Szlovenszkón és Podkarpatazká Ruszban a hivatalok, különösen a közí gazgatási hivatalok, meg vannak telítve po litíkával. Az első és legfontosabb volna, hogy segítsünk ezeken a bajokon úgy, hogy politizálástól mentesítenők ezeket a közi gazgatási hivatalokat. Megtörténik, hogy az uľhorodi Országos hivatalnál a szegény em berek kérelmei évekig hevernek, nem lehet őket kimozdítani a poros ládákból, a refe rensek íróasztaláiból, és ez azért van, mert a politikai pártok befolyást gyakorolnak a közigazgatási tísztviselőkre.

A politikai pártok befolyása miatt lassú és drága az ottani közigazgatásunk, sok pénzbe kerül a sok sürgetés, a sok könyör gés, a sok jogi segély igénybevétele.

El kell, hogy mondjam ezeket az igazságo kat, nem csinálhatok titkot ebből, hiszen ti is érzitek a bürokratizmus súlyos csapásait. Kérdem, nem lehetne itt ezen valamit segí teni és ezzel bcnnünket, Szlovenszkcót és Podkarpatszká Ruszt megajándékozni. Az ottani jegyzők, az ottani járásfőnökök, saj nos ezt is őszintén meg kell mondanom, en nek a bürokratizmusnak átka alatt nyögnek, nem is tudnak úgy mozogni, hogy közvet lenül érintkezzenek a népel.

Napirenden van, hogy a szegény vrchovi nai paraszt egy közönséges falopási, vagy egy közönséges kihágási ügyben meg van idézve az 50, sőt 100 kilométer távolságra lévő városba és ő már két nappal élőbb elindul gyalog, hogy idejébein jelen legyen a tárgyaláson. Betesz a tarisznyájába egy vö rös hagymát, egy darab száraz kenyeret és nagy lelkikínok, nagy félelmek közepette megy, elindul oda, hogy feleljen érte, mert merészkedett egynéhány galyat az állami erdőben összeszedni.

De mi történik, amikor két nap után végre megérkezik és >nagy bünéért< felel? Szegény, azt várja, hogy kivetik rá a bünte tést, alig várja, hogy lelühesse azt, hogy mi nél előbb visszamehessen családjához, de nem fejezik be ügyét, ujból megidézik és ujból meg kell tennie gyalog a két napos utat. Igy van ez mindenütt az egész vona lon.

Én azt hiszem, hogyha mi jegyzőinket mentesítenők a magánmunkálatoktól, ha több időt engednénk nekik arra, hogy a nép pel közvetlenül érintkezzenek, ha felruház nók őket azzal a joggal, hogy kisebb közi gazgatási ügyeket közvetlenül el tudjanak intézni ,az alájuk rendelt vrchovinai parasz tokkal, kisemberekkel, sokkal, de sokkal előbbre tudnánk jutni, Én nem mondom, hogy az oroszországi bolseviki közigazgatás valami csodálatos, va lamí nagyszerü, de láttam valamit, aminek óriási pszichológiai hatása van. Én, aki ott jártam, mttam, hogy a Kremlben az orosz nagyemberek épúgy körül vannak véve a maguk embereivel, a vörös hadsereg kato náival, a titkos rendőrség kémjeivel, épúgy el vannak hermetice zárva a néptől, mint a nyugateurópai bürokratikus, modern álla mokban, azonban van valami Oroszország ban, ami meglepett és meghatott. Amíg a cári uralom alatt, ha az orosz paraszt fel jött Moskvába vagy Szent-Pétervárra, a cári palota falában elhelyezett kosárba bedob hatta a maga kis epísztoláját, kérelmét és utána azzal a megnyugtató érzéssel távo zott, hogy, eljuttatta az atyuskához pana szát., Igaz ugyan, hogy a kosárnak tartalma nem jutott a cárhoz, de az orosz paraszt azt hitte, hogy elmondotta a maga baját, pa naszát.és ha nem kapott bajára orvoslást, azt hitte, hogy az atyuskánakc nincs ideje éppen az ő panaszával foglalkozni. De ebben a meggyőződésben élt és várt évekig és meg is halt ebben a tudatban.

Ehelyett a kosár helyett van ,az orosz bol sevikí közigazgatásban egy intézmény, ame ly éppen megfelel az orosz viszonyoknak, amely az orosz viszonyok életéből adódott. Ez a Kalinin-féle közigazgatási intézkedés. Van egy hatalmas nagy épület Moszkvában, ahová az ország minden részéből jönnek a panaszok, az orosz parasztok a maguk ké relmeivel és csodálatos módon átment már a köztudatba, hogyha valakinek van olyan baja, amelyen senki sem tud segíteni, akkor ezen a Kalinin segíteni fog. A paraszt be jön és látja, hogy.megfelelő helyre utasítják, ahol az ő földijeivel találja szemközt magát, van aki őt megérti és aki őt megnyug tatja és útba is tudja igazítani. Fokozatosan emelkedett ennek az intézménynek ügyon, panaszkon, de nagy mértékben szolgál megnyugtatásra és előnyrc. Mi ezt termé szetesen a mi viszonyanik között nem tud juk megvalósítani, de talán meg lehetne valamilyen módon közelíteni ezt a formát.

Azt mondják, hogy a csendőrség és ren dőrség a mi belpolitikánkban túlságos hatal hat jelent. Módjában van olyan intézkedé sekre, amelyek túlságosan erősek és ame lyek bizony néha félelmetesek is. Nem le het csodálkozni ezen, mert a nép maga ezt az intézményt nem szereti, de itt is úgy kel lene erre a dologra tekinteni, hogy és ezt ujból mint szocialista mondom hogy nekünk erre a csendőrségre,. rendőrségre, ennék az intézménynek fentartására a mai formájában nincs szükségünk. Ezen intéz ményekre megint csak a tőkés társadalom nak, a maga érdekeinek a megvédésére van szüksége azokkal a tömegekkel szemben, akik ezt a társadalmi rendet állandóan fenyegetik és veszélyeztetik.

Ugyancsak, panasz tárgyává kell tennem azt is, hogy talán a felügyelet és a kellő ellenőrzés hiánya és lassusága folytán vannak túlkeapások, vannak sérelmek, amiket bizony a rendőrségnek és csendőrségnek a rovására kell írni. Ezen intézményeknek a nívóját kell emelni, ha azt akarjuk, hogy közelebb hozzuk a néphez, ha azt akarjuk, hogy a nép ne legyen annyira bizalmatlan ezekkel az intézményekkel szemben.

Meg kell azonban említenem, hogy itt bizony sok baj van. Kassán megtörtént a legutóbbi időben, hogy a rendőrségen vád lottakat kihallgattak és testileg ütlegeltek. Egy iparüzemi 45 éves munkásasszonyt a rendőrök elvittek a rendőrségre és ott bi

zony csúnyán elbántak vele, aminek egy emelkedett szellemű, kulturális államban nem lett volna szabad előfordulnia. Nem szabad megengedni, hogy ez a gyakorlat állandósuljon és fokozódjék. Az egész do log nem is derült volna ki talán, ha az asszo nyt véletlenül annyira meg nem verték vol na, hogy a korházba nem kerül, ahol már 15 nap óta súlyos betegen fekszik. Az hiszem, Slávik belügyminiszter Úrnak kötelessége volna ebben a tekintetben megfelelő erélyes intézkedést tenni, elégtételt szolgáltatni a közvéleménynek és a jövőben megfelelő ellenőrzést, megfelelő intézkedéseket gya korolni ebben, a tekintetben.

A magyar Keresztényszocialista párt a belügyi tárca vitájával kapcsolatban egyet lenegy szóval emlékezett csak meg itt az állampolgárság kérdéséről. Futólag csak, mint egy olyan mellékes ügyről, mintha nem is volna ez a kérdés szívügye a magyar lakosságnak, a magyar kisebbségnek.

Ebben a tekintetben én csak keserüség gel tudok szólni, mert bármennyire is akar tuk, mi szocialisták, bármennyire is erősza koltúle ezt a kérdést, bárhogyan is igérte Slávik belügyminiszter Ur, hogy az állampolgársági ügyet itt, törvényhozás útján, a kello módon, törvényesen fogja megoldani, ez mind a mai napig nem tör tént meg. Hiába, úgy látjuk, hogy felsőbb hatalmak állanak velünk szemben, úgy lát juk, hogy ezt a kordont nem tudjuk áttörni, valami láthatatlan fal van, melyet nem tu dunk ledönteni.

Elvárjuk S 1 á v i k belügyminiszter Úrtól, hogy végre valahára tegyen eleget kötelező igéretének, elvárjuk, hogy álljon végre elő ezzel a törvényjavaslattal, amely a mi ügyünk és aminek elintézetlen volta ne künk nagy sérelmeket okoz. Állampolgár ság nélktül az emberek nem élhetnek, nem juthatnak álláshoz, nem juthatnak nyugdíjt hatják gyermekeiket, sőt nem is halhatnak meg, mert mindenütt kötelesek ezeket az okmányokat előmutatni. Reméljük, hogy ezen sérelmeknek rövidesen vége szakad és a belügyminiszter úr a legrövidebb időn belül beváltja igéretét és előjön az állam polgársági törvényjavaslattal.

Panaszkodnak, hogy borzasztó nagy az adóhátralék, hogy ma már majdnem 6 milliárdra rug a be nem fizetett adó és hogy ezeket az adóhátralékokat ma már nem is lehet behajtani. Ha végig megyünk ezeken az adókon, akkor azt látjuk, hogy vannak 8-10 éves hátralékok és hogy éppen a be hajtás lassusága folytán óriási összegü va gyondézsma-tartozások és más adónemek váltak teljesen behajtatlanokká. Az így be próbalják behajtani, de azt csak úgy tehe tik, ha igénybeveszik teljesen azt a kis va gyont, ami nekik rendelkezésre áll. Ez a fokozott adóbehajtás azután súlyos követ kezményeket hoz. Igy például Baldóc köz ségben minden nap 150-200 adóárverés van kituzve, szegény kis emberek ellen, parasztok ellen, akik fizetnének, ha tudná nak, de sajnos, nem áll rendelkezésükre még a saját megélhetésük biztosítására szolgáló összeg sem.

Nem itt kellene kezdeni a dolgot, nem ilyen kis adóknak behajtását kellene forszi rozni, hanem meg kellene fordítani a dolgot és a nagy jövedelmeket kellene erősebben igénybe venni, azokat a nagy vállalatokat, amelyek ma is, a krizis idején, milliókat ke resnek, azokat a nagy jövedelemeket, ame lyek a bankok trezorjaiból kerülnek elő, a horribilis igazgatói fizetéseket kellene megadóztatni, amelyek évenként milliókra rugnak és ma csak félig, vagy egyáltalán nincsenek bevallva.

Ezeknek kellene az adóbehajtásokat for szirozni, mert akkor felszabadulna a kis polgár, a kismunkás, a dolgozó nép. Előke rülne akkor a pénz, és akkor volna pénz kulturális és szociális intézményekre és akkor nem kellene nelyünk szemünkre vet ni, hogy mi szocialisták, idealisták, fantasz ták vagyuk amikor a mai költségvetés ke retén belül nagyobb összegeket követelüky szociális és kulturális célokra. (Sen. Kianička: A nagy ügyvédek jövedelmét is meg kell adóztatni!) Nagyon helyes, nem is veszem ki őket. Éppen úgy meg kell őket adózatni, mint a többi nagy jövedelmeket.

A takarékossági elvet hangoztatják, nem csak nálunk, hanem mindenütt a világon. Takarékoskodni akarnak Németországban, Angliában, Magyarországon és nálunk is. Takarékoskodni akarnak azért, hogy előte remtsék a megtakarított összegek révén a költségvetéshez szükséges fedezetet, de itt is rosszul kezelik a takarékosságot, mert nem a kis embereken kell azt kezdeni, nem a kis emberektől kell elvonni azt, ami lét fenntartásukhoz szükséges. Takarékoskodni kell a közigazgatás drága és nehézkes be ahol szükségtelen luxus van, de nem szabad takarékoskodni a kisfizetésü munkásnál és kis hivatalnoknál, mert az ilyen takarékos kodás csak önmagát bosszulja meg. A dol gozó nép keresetéből él, a mai viszonyok kö zött félre nem tehet, minden pénzét bevá sárlásokra költi.

Ha megszorítjuk a kis munkást, a kis hivatalnokot, ha elvesszük tőle azt, ami neki elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy bevásárolhasson, akkor megakasztjuk a forgalom menetét és ezzel megszorítjuk a körforgást, amely a terméles és fogyasztás között fennáll és ezzel még nagyobb vál ságba kerül a termelési apparátus és kimé lyül a válság. ,többet kell tehát nyujtani a fogyasztónak, lehetővé kell tenni, hogy vá sárolhasson, munkaalkalmakat, kereseti le hetőségeket kell teremteni. Erre lehet és kell pénzt áldozni, erre lehet befektetéseket eszkölni, mert ezek az áldozatok, ezek a be fektetések meghozzák a maguk természetes gyümölcseit.

A magyar- Keresztényszocialista párt itteni képviselői azt panaszolták, hogy a magyar kultúra nevelésére a kormány nem fordít elegendő gondot. Azt panaszolták, hogy a kormány nem fordít elegendő gon dot arra, hogy elegendő számu magyar isko la, magyar tanítóképző, magyar középisko la, sőt magyar főiskola álljon az itteni ta nulnivágyó magyar ifjuság rendelkezésére.

Meg kell azonban mondanom és ezt Önöknek is el kell ismerniök, hogy amióta Dérer az iskolaügyi miniszterium élén áll, ez a kérdés a legnagyobb fokban megváltozott. Ezen a téren olyan haladás észlelhető, ami Dérer miniszter szocialista gondolkodásának, az általános kultúra eme lésének és az erre írányuló törekvésnek a legnagyobb mértekben megfelel. Ebben az írányban fokozatos haladás észlelhető és ha Önök elfogulatlanok, akkor látni fogják, hogy a Dérer miniszter által kidolgozott iskola és kulturális tervezet az itt élő nem zetiségek jogait a legnagyobb mértékben ki fogja tudni elégíteni. Nem szabad azonban már eleve ellenszenvvel tekinteni ezekre a törekvésekre és nem szabad Önöknek sem elzárkozni az együttműködés elől, nem sza bad Önöknek csak kritizálni, csak panasz kodni, csak sérelmezni és az úgynevezett régi magyar gravamentális politikával elő állni. Sokkal jobb volna, ha tényekkel, ja vaslatokkal vennének rászt ebben a munká ban, legalább némi útmutatást tudnánk kapni Önöktől, hogyan gondolják Önök ezeket a kérdéseket megoldani.

Keérm Önöket erre, mert tegnapi beszédeik nyomán egyetlenegy útmutatást, egyetlenegy felvilágosítást sem tudtak adni, ami azt bizonyítaná, hogy Önök tényleg te vékenykedni akarnak a magyar ifjuság mű velődésének kérdésében. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy erre Önök egyáltalában nem képesek.

Nagyon érdekes dolog és ezt Önök sem tagadhatják meg, hogy azok a tiszta magyar parasztvidékek, ahol magyar elemi iskola van, ahol a tanítás csak magyar nyelven történik, például Bodrogszerdahely, Szomotor, ezek a magyar községek lakosai, éppen azért, mert éhesek a kulturára, mert tanulni akarnak, mert szellemileg hozzá akarnak illeszkedni a mai időkhöz, kér vényezik a minisztériumnál, hogy állítsanak fel az ő részükre szlovák elemi iskolát is. (Sen. Böhm: Csak propagandával érték ezt el, csak a jegyzők nyomására kérték ezt!) Engedelmet kérek, ehhez nem kell nekünk propaganda. Járja csak be ezeket a vidé keket. Nézzen csak körül ezekben a magyar falvakban, érdeklődjék, meg fogja látni, hogy ők maguk jönnek és azt mondják, hogy magyarul tudunk, magyarul értünk, szlovákul is akarunk érteni, érteni akarjuk ennek az államnak a nyelvét és hozzá aka runk közeledni a köztársaság.többi lako sainak nyelvéhez. Tehát nem az elzárkózás politikáját követik, nem a sérelmi politikát követik, nem mennek Önök után ebben a kérdésben, hanem az Önök akarata ellenére cselekednek.