Az igazságügyi minisztérium 134 hivatal noka közül 7-8 - magyar nemzetiségünek illenék lenni, ha itt komoly demokrácia volna. A pozsonyi felsőbíróság 1574 sze mélyt kitevő létszámában a magyar nemzeti ségü bírákat 80 hely s a kassai felsőbiróság kötelékében 874 állás közül 48-50 hely a magyarokat illeti. A fogházak igazgatásánál 467 személy közül 30, a fiatalkoruakat fe nyítő intézetek vezetőségében alkalmazott 122 személy. közül 8-9 magyarnak kellene lenni.

És itt a kicsike kis unifikációs miniszté rium a maga 50 hivatalnokával, akik közül 3 magyarnak illenék lenni.

Az iskolaügyi minisztérium központi hi vatalában 375, a szlovenszkói referátuson 165, á ruszinszkói referátuson 14, összesen 557 hivatalnok van; itt 26 hely járna a ma gyarságnak. A szlovenszkói tanfelügyelősé gek 121 személyt kitevő tisztikarában 7-8 hely, a ruszinszkói 28 tisztviselőböl is legalább kettő illetné a magyarokat.

A földmüvelésügyi minisztérium 355 ve zető tisztviselője közül gyengén számítva 19 hely bennünket illet, de a 272 mezőgazda sági iskolai tanár és tanító közül 15 magyar nak kellene lenni. A vízgazdálkodási szol, gálatban működő 526 mérnök közül 30 hely magyar mérnököt illet. Az agrárműveletek 185 személyt foglalkoztatnak. Itt is 10 ma gyár műszaki végzettségü egyénnek kellene lenni. A méntelepeken a 157 alkalmazott közül 8-10 hely magyar nemzetiségii pol gártället s a mezőgazdasági kisérleti ügynél alkalmazott 324 személyből 18 - 20 magyar nak jár hely. A 263 állami állatorvos közül 1516 magyar nemzetiségű állatorvosnak kellene lenni. Az erdőrendészeti 245 alkal mazott között 15 magyarnak van helye.

Az állami földhivatal 568 embernek ad megélhetést s ezek között legalább 30 ma gyar nemzetiségünek is kellene kenyeret kapnia. Az.ipar és kereskedelemügyi mi nisztérium 602 személyt foglalkoztat itt 36r-38 magyar fiatalembernek volna helye. A kereskedelemügyi minisztérium mellett működő szabadalmi hivatal 122 alkalmazott ja 7-8 magyar alkalmazottnak illenék lenni, hiszen a magyarok köréből is igen sok szabadalmat jelentenek be.

A közmunkaügyi minisztériumban a köz pontban a mértékhitelesítői és fémjelzési szolgálatban, a geolögiai, rádiológiai s egyéb intézetekben s a bányakapitányságokon 2395 személyt foglalkoztatnak. ,A magyar ságot ebből 130-140 hely illeti meg.

A postaügyi minisztériumban 441 állás közül 25, a vasutügyi minisztériumban 683 állás közül 40 magyar nemzetiségü polgárt illet. Ámde a posta 34.720, a vasut 148.461 embernek ad megélhetést s így a postánál legalább 1800, a vasutnál gyengén számítva 8000-8500magyar nemzetiségü polgár kelle ne, hogy kapjon elhelyezést. De a postataka rékpénztár 2394 alkalmazottja között is illenék 150 magyar nemzetiségüt alkal mazni.

A népjóléti minisztérium a központban 367, a népjóléti intézeteknél 99; az ipari felügyelőségeknél 128, a hadirokkantgon dozásnál 198 személyt, összesen 792 szemé lyt foglalkoztat, itt is 45-50 magyar nem zetiségü polgárnak volna helye.

A kis közellátásügyi minisztérium 90 tiszt viselője között 4-5 magyarnak kell lennie. A közegészségügyi minisztérium a köz

pontban, az állategészségügyi szolgálatban, az egészségügyi szolgálatban, az élelmiszer vizsgáló, a gyógyszerészeti, fogászati és egyéb intézetekben összesen 450 személyt foglalkoztat. Ebből a magyar orvosoknak 25-30 hely jár.

A pénzügyminisztérium 620 hivatalnoki helye közül 31, a reviziós osztály 467 helye közül 25 állás a mágyarságot illeti.

A pénzügyigazgatóságok 3252 állása közül 170 hely a magyarságnak jár. Az adóhiva talokban 5454 állás van szervezve, ismét 290-300 hely a magyarok számára. A vám hivatali személyzet csak Szlovenszkón és Ruszinszkóban 186 egyénből áll, ismét 10-12 hely kellene, hogy jusson a ma gyaroknak. A földadó-kataszterben 1278 személy dolgozik, akik között 75-80 ma gyarnak kellene lenni. A jövedéki ellenőr zők száma az egész államban 2127, itt is 115-120 magyarnak kellene adni elhelyez kedést. A 6064 pénzügyőri tisztségből ismét szerényen számolva 330-350 hely illeti a magyarságot. De az államadóságok igazga tóságának 161 állása közül is 10 illeti a ma gyarságot.

Az állami üzemek közül csak a dohányjövedéknél alkalmazott 721 személyt emlí ten; ezek közül 38-40 magyarnak kellene lenni. De itt vannak még az állami mező-és erdőgazdasáságok, az állami bányaművek, az állami fürdők a meliorációs, vizgazdákodási, út- és műtrágyaalapok kezelőségei s ezek személyzete.

De minek is részletezzen ezeket. Itt van az Önök hivatalos statisztikája, amely sze rint az állam tényleges szolgálatában 500.536 személy állott 1921. február 15-én. Ez a szám mindig csak emelkedett. Ez mellélces, vegyük alapul az 1921-es állapotot. A ma gyarság számarányának megfelelően 28-30 ezer személynek kellene állami szolgálatban állania.

De ha az Önök által összeállított 1931. évi állami költségvetést vesszük alapul, úgy azt látjuk, hogy a személyi kiadások 4 mil liárd 200 millió 872 ezer 400 koronát tesznek ki. Ha a nemzeti kisebbségnek a többségi nemzettel való egyenjogosultsága nem mese, hanem élő valóság volna, úgy ez azt jelentené, hogy. az állami személyzeti kiadásokból 5.7 százalék, vagyis 239 miliió 400 ezer korona magyar nemzetiségü állami hivatalnokok kezébe jutna. De tovább fűzve gondolatunkat a nemzeti egyenjoguság ezen minimális mértékének betartása azt is jelentené, hogy az évi közel negyedmilliar dos összeg a magyar nemzetiségü állami allealmazott magyar cipészmesternél, ma gyar szabónál, magyar kisgazdánál, magyar keresltedőnél szerezné be cipő, ruha, élel miszer szükségletéi, viszont ezek a gazdák és kereskedők ezt a pénzt ismét visszaadnák adóban az államnak, végeredményben a ki sebbségi magyarság gazdasági élete fellen

dülne s ha a mai általános világgazdasági válság idején nem is volna virágzó, de nem is volna halott, amilyen ma tényleg. És ez 13 éve megy így.

Mindig csak fizetünk, de soha semmit vissza nem kap nemzetünk.

Az éremnek a másik oldalát sem szabad azonban lekicsinyelni. Mint fenntebb pon tos számadatokkal kimutattam a magyar ságot annyi közalkalmazotti hely illeti meg, hogy a legkisebb és a legnagyobb minisztérium valamennyi ügyosztályára kitelnék egy-egy magyar nemzetiségü előadó s mond. juk egy-egy magyar nemzetiségü irodaszol ga. Milyen más volna a helyzet, mint a mai s valóban megközelitené a demokratikus egyenlőséget, ha a,belügyminisztériumban, a kereskedelemügyi minisztériumban s a többi központi hivatalban a Kiss Feren czek, a Nagy Péterek állampolgársági, ital mérési engedély, rokkantsegély, elmikár segély, államsegély iránti kérelmeit dr Fe keték, dr Szabók és Ing. Kovácsok referál nák, akik a magyar nevet viselő akta láttán nem mondanák azt, hogy >sakra magyar várhat egy-két évet, hanem szeretettel felkerolnák a kérelmező ügyét. Az Önök demokratikus egyenlősége csak odáig terjed, hogy a kétes állampolgárságu Kiss Ferencz közvitézt a rablógyilkos Lecián golyója elé állítják, a szerencsétlen áldozatnak már ványtáblát állitanak Baktipusztán állam költségen, de a szegény áldozat szüleit., állampolgárság hiánya miatt talán még ma is zaklatják s nem ismerik el magukénak.

Uraim, mi nem kérünk abból a demokratikus egyenlőségből, amely csak a halált osztogatja egyenlő mértékkel, mi követeljük részünket, jussunkat, az életből, az életlehetőségekből is. A magyar soha sem engedte jussát, sem egy másnak, sem az Önölynél hatalmasabb Habsburgok nak. Az élet vizeinek a forrásait Önök ke zelik s amikor ezeket a forrásokat elzárják a ruszinszkói és szlovenszkói magyarság elől, akkor Önök az egész álláméletet is sor vasztják. Ideig-óráig talán úgy tetszik, hogy Önök jobban járnak, ha a becsületes, ma gyar tisztviselőket az uccára kidobálják, hogy cseh beamtereknek életlehetőséget ad janak, azonban a számonkérés a cseh nem zeti imperializmusra katasztrofális eredmén. nyel végződhetik.

Nem hivatásom a ruszinszkói és szloven szkói ruszinok és szlovákok érdekeinek a védelme, azonban annyit I:ell, hogy megálla pítsak, hogy a cseh imperializmus molochja a szlovák és ruszin testvéreket a hivatalok ból épen úgy kitúrta, mint a magyarokat. Ruszin és szlovák kollégáimra bízom ennek a kisemmizésnek a számszerü megállapitá sát.

Ugyancsak mellesleg említem, hogy az állami költségvetés dologi kiadásaiból, tehát a papir, irószer, egyenruha és egyéb anyag szijkséglet szállitásaira szánt 5 milliard 255 millió 89 ezer 600 koronából 5,7 % ugyan csak a magyar nemzetiségü ipart és keres kedelmet illetné, ami ujabb negyedmilliár dot jelent.

Végezetül csak rövidem említem, hogy eme számitásaim csakis az állami alkalmazottakra s az állami szállitásokra vonatkoznak.

De Önöl tartják kezükben a járási és. községi önkormányzatokat is, melyek sze mélyi és dologi kiadásainál legalább ujabb félmiliárd koronát kitevő jogos részesedé sünktől, jussunktól fosztanak meg bennün ket.

Látják Uraim, a feudálisnak, reakciósnak kikiáltott régi Magyarországon a nemzetisé gelv intelligenciája pozicióhoz, hatalomhoz, kenyérhez jutott, a legelőkelőbb társadalmi állásokat töltötte be. Önök csak, választójo got adtak, de elveszik jussunkat az álláshoz a hatalomhoz és a kenyérhez. Inkább ve gyék el választójogunkat részben, vagy egészben, de adják meg jussunkat a magyar nemzeti kultúránkhoz, a minket megillető poziciókhoz, a kenyerünkhöz. Vagy legalább, ha nem adnak semmit, de. hagyjanak min ket ősi földünkön megélni.

Uraim, az Önök oldaláról gyakran hall hatjuk azt a szárnyas igét, azt a csunya propagandát, hogy a cseh nemzet többet tett, a kisebbségek érdekében, mint amennyire őt a békeszerződések kötelezték. Nagyon ké rem Önöket, az Önök saját és a magam lel l:üsmeretének a megnyugtatása végett is, hogy számokkal mutassák be nekünk, mi az a többlet, amit kötelességükön felül nyuj tottak, mert az én számtani tudásom csak azt mutatja mindig, hogy évi 1-1.5 mil liárd korona minimálisan az az összeg, amel lyel Önök a mi itteni magyar nemzeti tár sadalmunkat megrövidítik.

Mialatt a mindenkori iskolaügyi miniszter urak folyton azt a grammofonlemezt járat ják, hogy a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség kulturális igényeiről a kormány zat teljes mértékben gondoskodik, és a ma gyar kultúra fejlődése itt biztosítva van; mialatt a kormánynak statisztáló csehszlo vák többségelt kórusa az ezer éves szlovák elnyomatás meséjét fujja s mondvacsinált ürügyekkel a békési szlovákokra utal akik egészen mellesleg szólva ma, a legsulyo sabb válság napjaiban sem ismerték meg az anyagi nélkülözés éhség, pénztelenség oly fokát, amilyenen a csehszlovákiai magyarság egy évtized óta van, - azalatt az iskolaügyi kormányzat elnemzetlenítésre berendezett bürokrációja, egymás után zárja be magyar tannyelvü elemi iskoláinkat, Az 1930-as népszámlálás nemzetiségi adatai még isme retlenek ugyan, de annyi bizonyos, hogy a magyarság természctes szaporulatát nem ké pes eltüntetni sem a jól instruált népszám láló biztosok hada, sem a statisztikai hiva tal, sem a cseh bábaképző intézetekbőt ki került tudós asszonyok nem képesek a ma gyar anya szülöttéből csehszlovák gyerme ket csinálni. Mindezel: ellenére a magyar elemi és polgári iskolák száma egyre fogyat kozik, mint az a statisztikai hivatal kiadmányaiból kitünik. (Statisztikai kézikönyv 1928. 13. oldal I. 20. táblázat.) Azt látjuk ott, hogy 1924-ben 1696 polgári iskola volt a köztársaságban; ebből magyar tannyelvü nek 90-nek kellene lenni, ehelyett volt 17. A magyar tannyelvü elemi iskolák számát a lakosság természetes szaporulata ellenére évről-évre csökkentik, ugyanakkor a cseh iskolák számát színmagyar községekben nö velik s a magyar ajku gyermekeket anyagi előnyökkel, ajándékokkal csehnyelvü isko lába édesgetik.

Ahol az nem segít, ott nyílt erőszak eszközeivel lépnek munkába. Az iskolafenn tartó felel:ezetektől, l:özségelaől megköve telik az uj, modern iskolapaloták épitését és mert eteknek pénzük nincs, építenek állami iskolát állami pénzen a mi adófilléreinkből s a felekezeti iskolát egyszerüen bezárják. Az uj iskolában már természetesen cseh ta nító működik.

A modern kor krónikásai s napilapjaink annyi szomoru esetet örökítenek meg napról-napra, hogy ehhez képest a töröl: áfium gyenge aszpirin s a Tinódi Lantos Se bestyén panaszai ártatlan szólamok. Ezek ben a modern, - hivatalosan cáfolni meg sem kisérelt - krónikákban olvashatjuk, hogy a csehszlovák demokrácia értelmezése szerinti nemzeti egyenjogosultság megterem tette a legujabb magyar iskolatipust, amely iskolának neve, címe, jellege magyar, azon ban abban magyarul alig, vagy semmit sem tudó cseh iskolamester oktat és nevel, mint a beregszászi gimnázium igazgatója, a cseh Lopour.

A cseh iskolába erőszakolt magyar gyer mekek azonban még csalt a Miatyánkot sem tanulhatják meg anyanyelvükön, saját hit. felekezetük lelkészétől, mert a csehszlová kiai demokrácia nem tűri meg a gyermekek saját anyanyelvén való hitoktatást. Példa erre az ungvári iskolák esete: A cseh és ruszin ungvári fővárosi iskolákba igen sok magyar református gyermek jár és mert a református lelkész nem bírja ezeket a nyelv eket, igy a magyar református gyermekek a pokrokář, felekezetnélküli nevelést hir detők legnagyobb örömére - valláserkölcsi oktatásban nem részesülnek, hanem úgy nőnek fel, mint az erdő fái, mert a lelkész lakásán nem pótolhatja a vallástanításban igy előállott hézagokat, bármennyire akarja is. És mindezt annak a nemzetnek fiai művelik, akik nem átallják magukat a nagy Co ménius nemzetének nevezni. Azt hiszem, ha ma itt egy ujabb Coménius támadna Önök között, az úgyanúgy elmenekülne a csehszlo vák demokráciából, mint ahogyan menekült az első Coménius az abszolutizmus elől, a magyarok közé, Sárospatakra.

A javarészt földmiveléssel foglalkozó ki sebbségi magyarság számára eddig nem lé tesitettek egyetlen mezőgazdasági népiskolát sem.

Ami nincs, arról nem is lehet beszélni s így erről többet nem is kivánok mondani. A középiskolák kérdésénél az iskolaügyi miniszterek kedvelt szavajárása az, hogy a kisebbségi magyarságnak inkább kereskedel mi és ipari szakiskolákra van szüksége, mert a reálgimnázium s egyéb középiskola-tipus beamtereket nevel, a magyar ifjuságnak pe dig szabad pályákon a helye.

Ez teljesen erőszakolt tétel. A beszédem elején számszerüen kimutattam, hogy az ál lami igazgatás hivatalnoki karában a magyarság anyagi érdekében, de az állami kö zigazgatás érdekében is mennyi magyar if junak kellene elhelyezést kapnia.

Ily erőszakolt nézetekből kiindulva a kor mányzat természetesnek tartja, hogy a meg lévő 387 középiskola és tanítóképző közül mindössze 10 legyen magyar tannyelvü, ho lott legalább huszonkettőnek kellene lenni. A 91 tanítóképző közül legalább 4-5 ma gyar tannyelvünek kellene lenni, ehelyett egy évtizeden át volt egyetlenegy rendi taní tóképző s nagy nehézségek után megnyílt a múlt évben az állami magyar tanítóképző. A tanitóhiány katasztrófális méreteket ölt s az iskolaügyi minisztérium hivatalos köz lönyében olvashatunk 1931-ben tanitói állá sokra oly pályázati felhívásokat, amelyek szerint az állásra képesített jelentkező hiá nyában pályázhatnak képesítés nélküli kö zépiskolások ís. Uraim, ez az állapot az egyetemes csehszlovák kultúrának a szégyene, hogy ime visszatérünk az iskolameste­ rek rendszeréhez.

De, hogy a magyar ifjuságnak több középiskola jár, mint amennyi van, ez ki tünik a középiskolások nemzetiségi statiszti kájából, amely szerint az 1930-31 iskolai évben a magyar tannyelvü középiskolákat csak 3318 diák látogatta, ellenben 879 ma gyar diák csehszlovák, 247 magyar diák né met és 200 magyar diák ruszin tannyelvü középiskolába kényszerült. Ime, rögtön itt van a további 4-5 magyar középiskolára való magyar tanulóifjuság. Ha most ezek hez számítjuk még ama kicsinyhitü szülők, az államtól bármily tekintetben függő viszonyban lévő középiskolás gyermekeit, akik maguk követnek el gyermekeik lelkén erőszakot azáltal, hogy a hatalom képvise Iőinek kedveskedhessenek s; gyermekeiket csehszlovák iskolákba küldik, hogy gyer mekük >jobban boldoguljon< - tisztán lát hatjuk, hogy 20 magyar középiskola is kevés volna.

Nekünk gyermekeinket a >jobban boldogulás< érdekében is magyar iskolába kell járatni. Nemcsak azért, mert így többet, jobban, rendszeresebben tanulnak, hanem azért, mert a csehek a nemzetünknek járó közhivatali helyeket kénytelenek lesznek nekünk kiadni s akkor az fog boldogulni, aki magyarul végezte Iskoláit.

Még elrettentőbb a helyzet a felsőkeres kedelmi iskolák, felsőipari és ipari iskolák, kereskedelmi tanfolyamok, kereskedői isko lák s egyéb szakiskolák terén, amelyeken az 1930-31 iskolai évben összesen 253.509 fiu és leány tánult. Ezek nemzetiségi statisztikáját a minisztérium óvatosságból nem adta ki, csak azt tudjuk, hogy a magyar tannyelvü szakiskolákat 3348 ifju látogatta, pedig a 253.509-ből gyengén számitva 12.000 a magyar anyanyelvü ifju, vagyis 8600 magyar a jku szakiskolást idegen-cseh és német isko lába kényszerítenek. Ime a csehszlovák demokrácia, kultúra és tanszabadság égbekiál tó bizonyítéka.

A tanszabadságot jellemzi az is, hogy Ungvárott magyar tannyelvü `magángimná ziumot kivánt alapítani a magyarság a saját pénzén. Az engedélyezés iránti kérelmet 1921 óta évről évre benyujtják az iskolaügyi miniszteriumba, amely azonban a tíz kérvé nyt még csak válaszra sem méltatta. Ugyan ily sors vár az iskolaügyi minisztériumban az egyházaknak,, különösen a református egy háznak a felekezeti, magyar tannyelvü taní tóképző intézetének létesítésére irányuló törekvéseire is.

Magyar egyetem, magyar főiskola nincs s így arról sem beszélhetünk. De sajnálat tal kell megállapítanunk, hogy a kormány zat a cseh és német főiskolákon tanuló ma gyar anyanyelvü egyetemi ifjuság számára nem létesített egyetlen egy ösztöndíjat, hogy a magyar ifjakat tanulmányaikban segítse, de a cseh pultura szolgálatába állítja a Pállfy féle magyar alapítványt is, amelyről pedig Benes külügyminiszter is megállapította tavaly, a párisí tárgyalások idején, hogy az a vagyon a magyar kisebbséget illeti. A fő iskolákra, egyetemekre, műegyetemekre az állam 165 millió -100 ezer koronát költ, amely összegből a magyar főiskolai ügynek nem jár egy fillér sem. Ez is demokratikus egyenlőség!

A diákjóléti intézményeket az állam 10 millió 656 ezer koronával segélyezi, amely összegből 600 ezer korona illeti meg a ma gyar tanuló ifjuságot. Ezzel szemben a való helyzet az, hogy a mi ifjaink. nem papnak a közsegélyből egy meleg levesre valót, nem kapnak egyetlen egy pár cipőt sem.

A műemlékek védelmét az állam 6 millió 690 ezer koronával dotálja, de ebből az ösz

szegből nem jut egyetlen fillér sem magyar vonatkozásu műemlék védelmére, pedig Rá kóczy szülőháza Borsiban, kastélya Nagy sárosban megérdemelné nem a magyar nem zet történelme, hanem az emberiség egy etemes történelme érdekében a gondozást.

A művészetek támogatására rendelt 32 millió 628 ezer koronából két millió illetné meg a magyarságot, ellenben ehelyett ma gyar iróink semmit, képzőmüvészetünk sem mit, zenénk semmit s a szinházügyünk mor zsákat kap. Pedig a szinháztámogatásra szánt 18 millióból 1 millió, az 1 millió 380 ezer Kč-t kitevő irodalmi dijakból 80-90 ezer korona, a zene támogatására szánt 7 millió 451 ezer Kč-ból 400 ezer korona a jogos jussunk.

Nem az én feladaton ismét rámutatni arra, hogy ezekből a közsegélyezési tételek ből mennyit kellene kapniok a szlovákok nalc és a ruszinoknak. Úgy vélem, hogy a semminél nem sokkal több, amit ők kapna dasági inség ellenére a szlovák, ruszin, zsi dó, magyar adófillérekből tízmilliók jutnak még a menekült ukránok egyetemére, mező gazdasági főiskolájára és szociális segélyezé sére.

Az elnemzetlenítő politika szolgálatában áll a hadsereg is. Évenkint 70 ezer ujonc vonul be a kaszárnyákba, ezek között 4500-5000 magyar katona-gyerek vándorol a köztársaság déli határáról Prága, Csaszlau felé, hogy itt megtanulja a cseh kommandót. Magyar anyanyelvü tiszt és altiszt hiányában az 5000 magyar ujonc csehnyelvü kiképzés­ ben részesül, kénytelen törni a cseh nyel vi,t, ha boldogulni akar. A csehesítésnek végtelen tág tere nyílik itt, hiszen az éven kint leszerelő, polgári foglalkozásába visz szabocsátott 4500-5000 katonaviselt fiu közül Boly már nem magyar, hanem cseh szlovák-magyar. Ilyen. a csehszlovákiai egyenlőség, demokrácia a jogokban.

Most nézzük meg, hogy fest ez az egyen lőség, demokrácia a gazdasági megélhetés, a mindennapi kenyér terén. Ma sajnos ez mindennél fontosabb. A kormányzat gaz dasági politikája megint csak egy irányban következetes és tervszerü s ez a gazdasági politika nem sokban különbözik a török hódoltság adószedésétől. Akkor, a török hódoltság idején az egyik héten a budai, a másik héten a nagyváradi basa exekválta végig a falvak koldusszegény népét, ma az adóvégrehajtó a betegbiztositó pénztár végrehajtójának adja a kilincset, hogy elvi gyék az utolsó szerény butordarabokat, a párnát, a szecskavágót és a tehenet, mert pénz, az sehol sincs és árveremi senki sem tud. Ebben a kérdésben aztán a ruszinszkói és szlovenszkói magyar gazda, iparos teljesen egyenlő az árvamegyei szlovák és a vrchovinai ruszin gazdával, kisiparossal és kereskedővel. A kormány elvakult gazda sági és pénzügyi politikája mellett úg rok adófizető képességének a fenntartásá val, megőrzésével törődjék. Ilyen viszonyok között hiába állít fel a kormány kiegyen súlyozott költségvetéseket. Lehetetlennek tartom, hogy a pénzügyminiszter urat oly lelki vakság sujtaná, hogy nem látná, hogy nem veszi észre, hogy az előirányzott adó kat nem lesz képes behajtani semmiféle mó don. Az adóárverések már hónapok óta eredménytelenek egész vidékeken, a hadügy miniszter úr, a külügyminiszter úr pedig ágyura, tankra, repülőgépekre, külföldi re prezentációra pénzt akar.

Bár készséggel aláírom azt az igazságot, hogy a mai gazdasági világválság olyan nagy méretü, amilyen talán sohasem volt és hogy a belföldi gazdasági helyzet leromlását kül földi - tehát hatalmunkon kivül álló té nyezők - is okozzák, azonban nem tudom aláírni az oly álokoskodást, hogy most már ölbetett kezekkel kellene várni akár a javu lást, a ,sült galambot, akár a végső katakliz mát.

A segítés útja - módja is kézzel fogható. A magyarság képviselői már egy évtizede hangoztatják, hogy a köztársaság hadserege, belső és külső reprezentációja túl van mé retezve. Tessék tehát ezekben a tételekben oly radikális - törléseket eszközölni, hogy nemcsak az adóemelés váljék szükségtelen né, hanem, hogy a fizetésképtelenné váló adóalanyokat nyomorító adócsavaron eny híteni lehessen. Ez volna az adózók első megsegítése.

A második lépcsőfok az kell, hogy legyen, hogy az állam kormánya komolyan hozzá fogjon a magángazdaságok szanálásához. Ami közadókból, szociális biztosítási díjak ból befolyik, azt tessék jórészben visszaadni a magángazdaságnak, segélyek, olcsó hitel stb. alakjában.

A szomszéd államok gazdája, iparosa ke reskedője legalább azt állapította meg, hogy kormánya törődik vele, ami legalább is ked vezű erkölcsi hatást vált ki. Nálunk Cseh szlovákiában a magángazdaságokkal csak az adóvégrehajtó törődik, más földi lény nem.

Történnek ugyan itt is tessék-lássék intéz kedéselc, mint amilyen a szlovenszkói és ruszinszkói elemi csapásokkal sujtott gazdák segélyakciója volt ezidén, a júniusban elfo gadott külön törvény alapján. Ám mi tör tént? Három négy hét előtt ujabb törvén nyel emelni kellett a segélyhitelt a szloven szkói és ruszinszkói különleges károkra való hivatkozással, amiből racionálisan az követ kezik, hogy a júniusban engedélyezett összeget fölemésztette a történelmi országok protekciós mezőgazdasága, amely pedig ezidén elemi csapásokkal nemcsak nem szenvedett, hanem olyan jó termése volt, amilyenre évek óta nem volt példa. A ru szinszkói és szlovenszkói magyar gazda pe dig ugyanakkor uzsoraárért volt kénytelen vetőmagot venni és ha ezt nem tudta meg fizetni, úgy földjét ugaron hagyta.

Uraim, a ruszinszkói és szlovenszkói idei vetőmag akcióra még gúnyból sem lehet azt mondaní, hogy az az agrárpoítikai irány elveket figyelembe vette volna.

A mezőgazdaság talpraálítása terén a kormány semmit sem tesz, még annyit sem, amennyit a szegény, megnyomorított, szom szédos Magyarország csinált. Állandóan olvashatjuk cseh lapokban a técsői gyümölcs dicséretét, amelynél az Önök lapjai sze rint - csak az a hiba, hogy nem csomagol ják szakszerüen s így a külföldön annak nincs keletje. Nos, mondják meg nekem, kiküldtek csak egyetlen egy gyümölcsészeti instruktort, hogy ez megtanítsa népünket a modern gyümölcs csomagolásra? Ugye, nem. Mit tettek annak érdekében, hogy a ruszinszkói szőlő és bor megtalálja útját Lengyelország s az északi államok felé? Semmit.

A vergődő cseh üveg, textil és gépipari ki vitelt tarifakedvezménnyel, adóvisszatérítés sel, tehát prémiumokkal segélyezik, de még csak nem is gondolnak arra, hogy ugyanezt a segélyt megadják a ruszinszkói szőlő, bor és gyümölcskivitelnek. Pedig ha a cseh üveghuta, vagy textilgyár egy évre bezárja az üzemét, abból az üzem átlagára különös

baj nem származik, egy év múlva ujra meg kezdheti a munkát, de ha a szőlőket egy évig müveletlenül hagyják a gazdák, úgy ott tíz év múltán sem szüretel emberfia egy fürtöt sem. De a kormány tétlenül, ölbetett kezeklcel nézi a szőlőgazdaságok vergődését, haldo klását, egyetlen szava sincs ahhoz, hogy a szőlőt, a bort már évek óta termelési áron alul adják el. A kormány még csak a műborok behozatalát és a belföldön való előálítását sem tiltja meg kellőképen, tétlenül nézi a bornak nevezett kotyvalékok terjesz tését, ami pedig közegészségügyi szempont ból is a legsúlyosabban kárhoztatandó.

Amit a kormány az állattenyésztés racio nalizálására, a tejgazdaságok fejlesztése érdekében tesz, az sem több a semminél. Hiszen a költségvetés erre oly csekély ös szegeket vesz föl,hogy cseh szakemberek nézete szerint is még komoly propagandát sem lehet abból csinálni a tejtermelésnek. Ugyanez vonatkozik a baromfitenyésztés, a selyemhernyótenyésztés elhanyagolására is.