A mezőgazdasági kisérleti ügy, a mező gazdasági tanácsadó irodák szervezetéről magyar vonatkozásban nincs mit beszélni, mert - úgylátszik - a csehszlovák kormá nynak nem érdeke, hogy a magyar gazda többet, olcsón termeljen, bár az állam érde ke. ezt parancsolná. Fényüző minisztériumi és követségi paloták épitési költségét fordít sák a mezőgazdaság elsőrendü szükségletei nek a fedezésére, mert ezzel használnak iga zán az államnak.

De vessünk csak rövid pillantást az álla tni erdő és mezőgazdaságok eredményeire. Mindjárt meg fogjuk látni, hogy miért nem csinálják mindezt nálunk a csehagrárpárt részéről. Meglátjuk, hogy ők mással van nak elfoglalva. Az állami erdő és mező gazdaságok az 1930 évet az állami zár számadás szerint 7 milíó 284 ezer 400 Kč tiszta haszonnal zárták. Ehez a szép szám hoz azonban úgy jutottak, hogy az árvai közbirtokosság gazdaságának egy millió 200 ezer koronás hasznát is ideszámitották, to vábbá az erdőreformból az állami erdő hasznául 11 és fél milíót könyveltek el s végül az uj felszerelésekre és segédeszközökre 30 és fél milíót számoltak el. Már pedig az üzletileg vezetett magán vállalatoknál >erdő reform nyereségek< nem léteznek. Éz nemgazdasági munka eredménye, tehát a jöve delmek közé nem volna sorozható. A leltár kiegészitést pedig egy magángazdaságban a, folyó kiadások terhére számlázzak. Ha eze ket az elveket alkalmazzuk az állami erdő és földgazdálkodásra is, úgy nem kapunk 7 milliós tiszta hasznot, hanem 19-20 mil iós deficitet. Ez nem más, mint önámitás. De nézzük meg majd, hogy miért.

Bár megengedem azt, hogy az erdő és mezőgazdaság jelenlegi, különösen sulyos válságát az állami, ilyen szakmabeli üzemek is érzik, azonban ugyanakkor eszembe jut az is,, hogy az állami birtokoknál arány talanul rosszabb, kedvezőtlenebb viszonyok között termelő kisgazda földjének minden holdja után adóalapul 1000-1200 Kč ka taszteri hozadékot számítanak. Ezért az állam érdekében is hasznos munkát végzünk, ha az állami birtokok horribilis vesztesség-gazdálkodásának okait kutatjuk.

A költségvetés és a zárszámadás adatainak már felületes vizsgálata, áttekintése esetén is szembetünik az első alapvető hiba: az állami gazdaságokban túltengően sok a hi vatalnok. Minden állami gazdaságnak, ma jornak és udvarnak önálló és teljes vezető sége van, igazgatók, aligazgatók és kontrol lorok hadával benépesítve. Ezekenkívül azonban az állami erdő és mezőgazdaságok igazgatóságai és a központi vezérigazgató ság 31 millió 762 ezer 200 koronát emészte nek fel, mely összeg az összkiadás 5 %-ának felel meg. Az állami birtokok igazgatása mintegy háromszor annyiba kerül mint a földmivelésügyi minisztérium a maga 11 és fél milliós szükségletével. Már maga is ki áltó példája annak, hogy hogyan nem sza bad gazdálkodni. De jó arra, hogy a cseh agrár-part hivatalokat osztogasson, konco kat dobáljon.

Ez a fölösleges kiadás azonban az állami birtokok minden hektárját mindössze mint egy 32 koronával terhei s így a horribiis deficitnek csak egy kis hányadát teszi. A nagy hiány okát az állami gazdaságok szak szerütlen vezetésében kell keresnünk.

Az alábbiakban nem kívánok az állami erdőgazdaságok hibáival foglalkozni, hanem a mezőgazdaságunkat is közelebbről érdek lő állami mezőgazdaságok titkaiba szeretnék bevilágitani.

Az állami mezőgazdasági üzemek 1932 évi megtakarítása az 1931-es költségvetéssel szemben 10 százalékos, összegszerüen S mil lió 816 ezer 800 korona. Ámde az árak és a munkabérek csökkentek s így a megtakari tásnak feltüntetett összeg mindenképpen elégtelen. A mezőgazdasági üzemnél azon ban nemcsak a szükségleti cikkek áresését kell figyelembe venni, hanem a termelési módnak a jövedelmezőségi viszonyokhoz való alkalmazkodását is. Közismert tény, hogy a termények aránytalan áresése foly tán bizonyos termelési módok, amelyek a konjunktura idején beváltak, elvesztették jövedelmezőségüket. Hiszen ma a műtrá gyázás hajdani apostolai is revizió alá veszik tantételeiket.

Az állami mezőgazdasági üzemekre alkal mazva megállapításunkat, azt kell látnunk, hogy az állami mezőgazdaságok a költség vetésileg kimutatott megtakarítást már ma gán a műtrágyán elérhetik. Hogy ez irány ban történik-e valami tényleg az állami mezőgazdasági üzemekben, az a költség vetés elnagyolt számaiból meg nem állapít ható. Valószinüleg semmi sem történik, hiszen az állami birtokok a multban is a legjobb műtrágyafogyasztók voltak s azok is maradnak mindaddig, amíg a pártpoliti kai virtsaftolás rendszereit, melynek érdeke a nagy műtrágya-fogyasztás, nem váltja föl egy egészséges, szakszerü gazdálkodási rendszer.

A túlságos bürokrácia és a fölösleges mű trágyafogyasztás azonban még mindig nem idézhet elő oly hiányokat, amilyenek tény leg vannak, s amilyenek csak laikus vezetés, vagy esetleg hűtlen kezelés mellett állhat nak elő. Tény az, hogy az állami birtokok ban kizárólag a cseh agrárpárt emberei gazdálkodnak, az ellenőrzést is cseh agrár párti emberek végzik s ez már önmagában sokat mond, mindenesetre többet, mint a zárszámadások és költségvetések dodonai té telei.

A költségvetés az állami legelőket és ré teket különválasztja a mezőgazdasági terü letektől s a legelők és rétek kiterjedése csaknem annyi, mint a szántóföldeké. A leg elők és rétek tiszta haszna a költségvetés szerint minimális, a tényleges haszonnak azonban a külön kimutatott állattenyésztés nél, illetve az állatgazdálkodásban kellene jelentkeznie. A mezőgazdasági területek, szántóföldek tiszta hozadékában azonban fe lerészben szokott szerepelni az állattenyész tés hozama s igy tehát ilyképpen kell szá molnunk az állami szántóföldeken is. Az állami szántóföldek hektárhozadéka átlag han azonban a költségvetés szerint csak 1441 korona. Ha ennek felét az állattenyész tés hasznául veszünk, úgy 700 korona marad a szántókon való gazdálkodás haszna gya nánt, amí 5 métermázsa buzának felel meg, holott az országos átlag - a csehszlovák statísztika szerint - normális évben hektáronkint 17 métermázsa buza; burgonyára átszámítva 20 métermázsa, az országos átlag 130 mázsa, vagy cukorrépára átszámítva az állami mezőgazdaság 65 métermázsa répát hoz ki, holott az országos átlag 250 méter mázsa. - Ime, így >gazdálkodik< az állami mezőgazdaság bürokráciája.

Ha a költségvetés részleteit tovább nézzük, úgy azt is látjuk, hogy az allami mezőgazdaságok pozsonyi igazgatósága területén 9403 hektár 2 millió 522 ezer 700 koronáért van bérbeadva, vagyis hektáronként 250-260 koronás bérnek felel meg. Sajnos a költségvetés mélyen hallgat arról, hogy kik azok a szerencsések, akik a köztársaság legtermékenyebb vidékén olyan hektárbért fizetnek, amilyet rosszabb föld holdjáért is megadnak a gazdák minden válság ellenére.

A Ruszinszkón és Szlovenszkón fekvő állami gazdaságok közül csak a zsarnócaí igazgatóság tünteti föl részletesen a bevéte leket, kiadásokat és a tiszta hasznot, külön hen további 22 ezer 813 hektár szántóföld kiadásait, bevételeit és hasznát illetőleg még csak szerény észrevételt sem találunk. Az államí birtokok központi igazgatósága az ez irányban feltett kérdésre azzal válaszolt, hogy a csaknem 23 ezer hektár szántó gaz dálkodásának adataí az erdőgazdálkodásnál vannak feltüntetve, ez azonban egyrészt privát észrevétel, másrészt ha hiteltérdem lőknek is,fogadjuk el, úgy az bajokat okoz az erdőgazdaságok jövedelmezőségének szá mításánál.

Mielőtt az egyes mezőgazdasági igazgató ságok alá tartozó területek gazdálkodását elemezném, vessünk egy pillantást a költ ségvetés ama fejezeteire, amelyek az uhřiněvesi mezőgazdasági iskola 515.74 hektárnyi területének gazdálkodását tüntetík föl. Ez az üzem 4740 korona hektár hozadékot ér el, amiből 2070 korona 44 százalék esik az állattenyésztés- hozamára, a többi a föld hozama.

A decsini és libverdi német mezőgazda sági iskola 90 hektárnyi gazdasága 5390 ko rona hektárhaszonnal jár, amiből az állat tenyésztésre 2590 Kc - 47 százalék esik. Az állami mezőgazdasági kisérleti állomá sok gazdaságai ugyancsak 4575 koronát jö vedelmeznek.

Az éppen említett üzemeknél azonban ne felejtsük el azt, hogy a mezőgazdasági isko lák, a kisérleti állomások nem üznek raeio nális gazdálkodást, mert hiszen oly növény eket is kötelesek termelni a szemléltető ok tatás s a kisérletek érdekében, amelyek a változott víszonyok folytán keveset, vagy semmit sem jövedelmeznek. Eme nagy hát rány ellenére az iskolák kihozzák a hektá ronkinti 4500-4700 koronát a földből.

Dokladal cseh agronom a >Mezőgazdaság racionalizációja< címü müvében a mező gazdasági területeket négy csoportba osztja. Az A. csoportba tartoznak a répatermő, a B-be a gabonatermőföldek, Dokladal az A. csoportbeli földek hektárhozamát 31 méter mázsa buzában, vagy 156 métermázsa bur gonyában a B. csoportbelieket 24.30 méter mázsa buzában, vagy 125.61 burgouyában állapítja meg.

Ezzel szemben az állami költségvetés sze rint a prágai állami mezőgazdasági igazgató ság a saját rezsiben kezelt földekből hektá­ ronkint 3261 Kc hozadékot mutat ki. Eb ből 50 százalékot az állattenyésztésre levou va a föld hektár hozama gyanánt marad a növénytermelésre 1680 korona, ami 13 mázsa buza, vagy 80 métermázsa burgonya árának felel meg, nagyon rosszul számolva.

A többi állami mezőgazdasági ígazgatóság hektáronkint a következő eredményeket mutatja ki: Frydek 2294 Kc, Reichenberg 1616 Kc, Ti,ebon - halgazdaság - 951 Kč, Zsarnóca 895 Kc, Brandys 657 Kc. Eme gazdaságok közül a frideki és reichenbergi körülbelül a decsin - liebverdi iskola bir tok talaj és éghajlati viszonyainak felel meg, a többi iukább hegyvidéki gazdaság, amelyet Dokladal a D. csoportba sorol s amely számára 11.35 métermázsa buza, vagy 61.63 mázsa burgony hozamot számít ki, 1475, illetve 1352 Kč értékben.

Csak érdekesség kedvéért megemlítem itt még, hogy a mezőgazdasági kisérleti állo mások legszerényebbje, a hegyvidéki doma nineki állomás is 2000 Kč hektárhozadékot ér el javarészt legelőterületen: Az utána következő nagybaktai kisérleti állomás hek tár-hozama szántóföldön 3130 korona.

Ennél nem különb, hanem egyenesen ka taszrofális a helyzet az állami halgazda ságokban. A třeboni állami haltenyészet 10.908 hektár halastóból hektáronkint 907 koronát hoz s ebből tiszta haszonnak ma rad hektáronkint 221 korona.

Uraim, igy fest az állami birtokok gazdál kodása, amiből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az állami birtokok gazdálkodását vagy minden szakértelem nélküli laikusok, vagy esetleg a világ legnagyobb bűnösei ve zetik. Mindkét esetben a cseh agrárpárt vi seli a felelőséget, mert ennek a pártnak az exponensei ülnek az állami birtokok igaz gatásában ők ellenőrzik a gazdálkodási rendszert és módozatokat.

De én hajlandó vagyok megfordítani az érmet a másik oldalára. Elhiszem, hogy az állami mezőgazdaság hektáronként csak 700-800 koronát hoz, a racionális hal gazdaság pedig 907 koronát. De akkor tisz telettel kérdem a pénzügyminiszter urat, hogy milyen jogcímen számolnak az alája rendelt adóhivatalok a bodrogközi vagy víz borította, vagy szárazság folytán kiaszott földjein holdankint 1200-1300 korona ka taszteri hozadékkal, mínt adóalappal.

Most röviden az adóügy anomáliára kell kitérnem. Az állami birtokok jövedelmező ségét valónak fogadva, meg kell állapíta nom, hogy a pénzügyi igazgatás az adókat a gazdasági értékesítési válság kezdetétől, te (-aát 3-4 év óta teljesen fiktív, légből kapott alapokon vetette ki. A pénzügyi igazgatás kötelessége tehát ezt a végzetes hibát jóvá tenni azzal, hogy az adóhátralékokat, ame lyek a helytelen adókivetések alapján állot tak elő, alapos revizió alá vegye, jelentős részüket leírja, az igazságosnak talált adó tartozásokra fizetési halasztást adjon és különösen: az adóvégrehajtásokat nyomban szüntesse be, annál is inkább, mert az árve rések eredménytelenek maradnak s eléged jék meg az adóügyi igazgatás az adótarto zások jelzálogbiztosításával.

Engliš hirhedt adóreformja, az adóerkölcs nagyobb dicsőségére, bevezette a nem joge rős, adók végrehajtási uton való beszedését is. Az adófelebbezésnek ugyanis halasztó hatálya nincs. Ha már ezt a hallatlanul kru délis és nem racionális intézkedést fenn kell tartani, úgy igazán minimális követelés ezzel szemben, hogy a magángazdaságok üzem fenntartása érdekében a fundus instruktus törvényes védelmében részesítessék és hogy azt ne lehessen elárverezni. Ezt már a hu manizmus általános elvei is megkövetelik. Oly gazdákkal, de kisiparosokkal szemben is, akik adótartozásaikra jelzálogi biztosíté kot nyujtanak, az adóárverésen teljesen beszüntetendők, amíg a válságos idők fe jünk felöl el nem múlnak. A pénzügymini szter és a pénzügyminisztérium kiadott állí tólag ugyan ebben a tárgyban bizonyos uta sításokat az adóalanyok védelmére. Ezek az utasítások azonban - most már bizonyos sággal megállapíthatjuk - írott malaszt maradtak, ezért itt csak kormányrendelet, vagy törvénymódosítás segít. A magángaz daságok szanálásának érdeke mindenestre megérdemli ezt,a fáradságot és áldozatot. Az adótartozások- moratóriumának kérdési immár égető.

De különösen sürgőssé vált a magántarto zások moratóriumszerű rendezése is, amint azt Magyarországon most valósígatják meg az eladósodott magángazdaság. védelme érdekében. Drákói rendszabályokat köve telünk a kamatuzsora letörésére. Megértem, hogy a tőkeszegény államokban, amilyen pld. Románia, 14-16 százalékot szednek a bankok, de nem értem azt, hogy miért dol gozhassanak a bankok ilyen kamatlábbal Csehszlovákiában, ahol a külföldi propagan da szerint is a pénzpiac likvid, ahol komoly pénzügyi nehézségek nincsenek. De külön ben is ma már minden állam gondoskodik arról, hogy a kapitalizmus a nagytőke ki nővéseit letörje, miért nem törődik ezzel a kérdéssel a csehszlovák kormány is némi leg? Egyenes a felelet: Mert a cseh nagy tőke grasszál az egész köztársaságban.

Még mostohább a helyzet a kisiparral. A kormány minimális kötelességét sem tel jesíti e terén. Amit az adóterhek enyhitése terén a mezőgazdaság igényel, az teljes mér tékben megilleti a kisipart is. Kérem a pénzügiminiszter és kereskedelemügyi mi niszter urakat, szenteljenek egy kis figyel met annak, hogy mit művel a kormány által fenntartott turócszentmártoni iparosintézet, melynek patronátusa alatt tiltakozó gyűlé séket rendeznek a kisiparosok és a kis kereskedők az elviselhetetlen adóterhek, a kontár iparosok fékevesztett garázdálkodá sa, a mammut gyárvállalatok értékesítő le rakatai és a javitó műhelyek szervezése ellen. Az ipari és kereshedelmügyi kormá nyzat úgy véli, hogy minden kötelességét teljesítette, ha a csehtannyelvü tanoncisko lák nagy tömegeit üzembe helyezi, de nem törődik azzal, hogy az életük javarészén túl lévő iparosoka, akik jobb idők megspórolt filléreit most már adókba fizették be, ismét munkaképesek, keresetképesek legyenek. Átlátom, hogy a költségvetésben előirány zott 3-4 millió koronával 14 milliós állam kisiparosságát nem lehet talpraállitani. Am megint csalt azt kell mondanom, hogy a ke reskedelemügyi minisztérium maradt v olna régi palotájában s az uj, fényűző palotájá nak árából bizony már jutott volna kiadós segély, jelentős olcsó hitel a mi lcisiparosainli számára is. Hosszu beszérí helyett ismétel ten utalok itt a túrócszentmártoni iparos. intézet protektorárusa álatt rendezett kis iparos és kiskereskedői tiltakozó gyűlések rezoluciós határozatára, tegye azokat ko moly megfontolás tárgyává a kormányzat és meglátja, hogy a segítésnek száz és száz útja-módja van. Mondjuk l:i röviden: tizen három év alatt a kormány egy tollvonással sem segitette a kisiparosokat.

A kisiparosok és kiskereskedők speciális adósérelmeinél xiem hagyhatom figyelmen kivül a forgalmi adó kérdését sem, annál is inkább, mert a költségvetés parlaxrienti vi tája során kormánypártok részéről egy esu nya, minősíthetelen és pausális vád hang zott ell a kisiparosok és kiskereskedők ellen. Ez a vád úgy hangzott, hogy a lcia iparosoknak, kiskereskedőnek forgalmi adó tartozása miatt nem szabad panaszkodni, mert az iparos, a kereskedő a forgalmi adót a vevőtől megkapta és ha nem szolgáltatta be az adóhivatalnak, úgy adósikkasztást kö vetett el.

Az ember vére felforr erre a minősit hetetlen támadásra s elszomorodik, hogy nem akadt egyetlen cseh iparospárti tör vényhozó, aki választóit védelmébe vette volna. Nézzünk csak közelebbről ennek a csunya vádnak a szemébe.

Ha cipésznél 150 Kč-ért cipőt veszek, úgy a kiscipész 150 Kč-t számláz és ha a forgalmi adót hozzá is számítja 3 Kč-ban, a vevő nem fizet neki 153 Kč-t, hanem csalh. 150 Kč-t. Ugyanigy van a szabó, az asztač los, a hentes, mészáros, a pereskedő által kiállitott számláknál is. Vagyis a törvény nagylelkűen megengedi a forgalmi adónak a vevőre való hárítását, azonban a kereskedő, az iparos valóban, tényleg, nem tudja a forč gahni adót átháritani s kénytelen azt a maga nagyon szerény, sovány üzleti hasznából megfizetni, vagyis a saját és gyermekei gyomrán kénytelen ezt megtakarítani, hogy az államkamra feneketlen zsákját tömje.

A kormányban lévő cseh lcisiparospártot támogató iparosok és kereskedők többségi kormány szónok szájából megkapták a leg magasabb elismerést, támogatást: az adósik kasztói cimet, mert a hajdani jobb időkben megtakarított filléreiket már befizették az adóhivatalban, kaptafájukat, varrógépüket, vendéglői s egyéb ipari műhely berendezé süket elvitte a végrehajtó s ha van kis há zuk, az túl v an terhelve adóssággal s egykor majd özvegyül: árvájuk koldulni mehet, mert atyjuk >elsikkasztotta< a forgalmi adót. (Předsednictví převzal místopředseda Trčka.)

A forgalmi adósikkasztásokat csak egy Icéppen lehet megakadályozni: tessék a for galmi adót átalányosítani s az átalányt a gyároson tessék behajtani s nem a kiskeres kedőn és kisiparoson s akkor nem fognak keresni sikkasztót a becsületben és igen sú lyos gondokban megőszült iparosok és ke reskedők személyében.

Most pedig ismét egy oly kérdéssel kell még foglalkoznom, amely a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi üzemek talpraállításá nak módja keresésénél nem mellőzhető. Ez pedig a szociális biztositás kérdése.

1924.-ben, az erre vonatkozó törvény tár gyalásánál mi, ellenzéki törvényhozók, megállapítottuk, hogy aszociális biztosítás rendszere - mai törvényes formájában nem is féxxyüző, hanem pazarló berendez kedés amelyről lehet talán tárgyalni a kie gyensúlyozott általános jólét idején, amelyet azonban nem szabad bevezetni hábornt és világfelfordulást követő évek gazdasági és politikai bizonytalanságában. A másik aggo dalmunlc az volt, hogy a központi szociális biztosító néhány éven belül oly mammut pénzintézetté fejlődik, amellyel szemben a legnagyobb bankok, de az államkamra is je lentéktelen kis tőkécskékké zsugorodnak.

Ellenzéki előrelátásunk már száz százalé kos beigazolást kezd nyerni. Nyakunkon a gazdasági válság s az adóvégrehajtó mellett nyakunkon van naponkint a betegbiztosító pénztár végrehajtója. Emellett a biztosított munkások betegség esetén aszpirint kapnak s a betegbiztosító pénztárak mégis válságban vannak. Miert? Mert a tüzzel vassal behaj tott betegbiztosítási dijakat felemészti a be tegbiztosító pénztárakban elhelyezett szo ciáldemokrata beamterhad. Az orvosok elégedetlenek, tehetetlenek, mert orvosságra nincs pénz és ráolvasással nem tudnak gyó gyítani. De különben is soványan kapják orvosi ténykedésük, munkájuk ellenértékét, mert a betegbiztosítónál, balesetbiztosítónál, nyugdijintézetnél az a fontos kizárólag, hogy a betegbiztosító pénztár igazgatójának s a kontrollorok és uradník elvtársak uri fizetése legyen biztosítva. A beteg munkás pedig hadd gyógyuljon meg magától.

Azonban az ellenzék másik aggodalma is valóra vált. Az aggkori és rokkantsági biz tosításra néhány év alatt befizetett díjak immár meghaladják a 3 milliárd koronát. Ez összegeknek egy része állítólag kommu nális- és jelzálogkölcsönök formájában visz szaadatott a termelésnek. Azonban ezek nek a kölcsöntőkéknek a gazdasági életet termékenyítő hatását nem látjuk sehol, ellenben igenis látjuk azt, hogy a központi szociális biztosító a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosító intézete s a rokkant biztosítani központ most szabályszerü spekulatív bankügyletekhez lát éspedig oly kockázatos ügyletekhez, amelyekhez a rész vénytársasági bankoknak sincs kedvük. És itt az orosz áruszállítások váltóinak a leszá mítolására gondolok. A magánbankok erre a célra nem hajlandók egy fillért sem áldoz ni, mert jól látják, hogy az orosz váltók fosszak és a bankok nem tudnának számot adni gazdálkodásukról a részvényeseiknek. A szociális biztosítási központokban nincs.meg a felelőségrevonás veszélye. Az elvtárs igazgatóknak nem fáj az idegen pénz el spekulálása, és egyébként is az intézetek autonom testületek. Az állam sem vonhatja őket felelősségre, hiszen, ha az állampénz tár körül - ami egyre gyakoribb jelenség akkor a szociális biztosítók központjai kisegítik a pillanatnyi pénzzavarból. Vagyis, ma a kormányt, az állampénztárt is a szo ciális biztosítók tartják kezükben és zsebük ben. Ez pedig nemcsak egészségtelen, he nem egyenesen vészes, beteg állapot, annál is inkább, mert az állam elsőrendü köteles sége volna megakadályozni a szociális ter hek adójának tüzzel-vassal való behájtását. A gazdát, a kis és nagyiparost, a keréskedőt a szociális terhek egyenesen gyilkolják.

Itt már csak egy dolog segítene: gondolkodni kell a túlméretezett szociális biztosítás kereteinek leépítésén, amint ezt már Németországban teszik, Ez volna a további feladat. Az első, közeli s azonnal megvaló sítandó feladat az volna, hogy a szociális biztosítási terhek egy évre a világkrizis el viselhetése érdekében, teljesen felfüggesz tendők. A szociális biztosítási központ a maga mammutvagyonának kamátaiból s ha kell a tőkéből lássa el a betegbiztosítás szükségletét. Ahelyett, hogy az orosz váltó kat eszkomptálná, ezt a pénzt fordítsa a szociális terhek egy éves moratóriuma ide jén előálló szükségletekre. Bizonyos, hogy nagyobb áldás lesz ezen a pénzen, mintha azt a társadalmi rend legnagyobb ellen ségeinek a szovjetnek ipari, gazdasági fegy verkezésére ajándékozzák. Hogy ez a kérdés mennyire akut, ezt igazolja az alábbi pana szos levél, amely a homonnai kerületi be tegsegélyző pénztár garázdálkodásáról ad számot:

>A munkásbiztosító pénztáraknál általában s a homonnai kerületi pénztárnál különösen olyan gyakran előforduló anomáliák oly gyakran képezték már panasz tárgyát, hogy azoknak untalan és hiábavaló emlegetése már eéltalannak látszik ugyan. Mégis meg, kisérlem, hogy a homonnai kerületi beteg pénztárnál a velem és több más gazdatár sammal szemben tanusított legujabb eljárá sát a nyilvánosság itélete alá bocsássam. A köztudomás szerint különösen a mi vidékün ket sujtó katastrófálisan rossz termés miatt, a kalászos terményekből semminemü jöve delmünk sem volt. Fizetési kötelezettsé geink felszaporodtak, s azoknak eleget ten ni nem tudtunk. A betegpénztár horribilis járulékait azonban pontosan fizettük és fi zettem és is, okulva azon, hogy a legkisebb késedelem miatt ügyvédre bízzák a behaj tást és rengeteg költséget csinálnak. Ki volt fizetve a betegpénztárnál minden tarto zásom, kivéve az utolsó egy havi 240 Kč-t kítevő fizetés összegét, ami október hó 14.-én volt esedékes. Ez időpontban már folyt a cukorrépa beszállítása a tőketerebesi cukorgyárba s én is és több gazdatársam alig várta, hogy répája le legyen szállítva, az azért járó összeget, ami ezidén egyedüli jövedelmi forrást képezett, megkapjam s abból különböző kötelezettségeimet ren dezzem.

Természetesen elsősorban a munkásbizto sítónak járó összeget fizettük volna ki be lőle. A sok esőzés miatt a répa kiszedése, beszállítása elhúzódott s amikor végre a várva-várt nap elérkezett volna s mi, ezer féleképpen megnyomorított gazdák egy kis pénzhez jutottunk volna, mi történt? A ho monnai kerületi betegpénztár az október 14-én esedékes 240 Kč-nyi tartozásom fejé ben, október hó 26.-án, tehát 12 napi késés miatt a cukorgyárnál bíróilag letiltatta. a nekem járó, ennek majdnem százszororosát képező összeg kifizetését és ezt ,tette más gazdatársaimmal is. Ha nem lenne ez a sem mire tekintettel nem lévő hatalmi túlten gés és basáskodás ennyire felháborító, ne vetségesnek kellene mondani az esetet, de így a tisztelt szenátor úrhoz fordulok kér désemmel, kivagyunk-e szolgáltatva, mint a folytonosan megismétlődő esetek mutat ják, teljesen a betegsegélyző pénztárak önkényének s jogállamnak nevezett demo kratikus republikában nincs-e az ilyen ese tek ellen semmiféle segítség? Mert ha így van, és segítséget csak a magyar Minden hatótól várhatunk, legalább őt fogjuk kérni, hogy büntesse meg azokat, akik hatalmi té bolyukban a már oly sok balsorstól sujtotta kat a végső kétségbeesésbe kergetik. Egy zempléni gazda 1931 november hó.

Nem akarom Önöket fárasztani levelek olvasásával, mert, ha Önök a nép között járnak, úgy ismerníök kell annak fájdal mait.

Befejezésül: Mi ruszinszkói és szloven szkói magyarok - bár megkérdezésünk nélkül csatoltattunk idegen nemzet uralma alá - mint a múltban is államfenntartó elem, igyekeztünk a köztársaság kereteibe illeszkedni. Adóinkat fizettük, fiainkat katopáknak küldtük, ezzel államhűségünknek, loyalitásunknak teljes mértékben kífejezést adtunk. Mi még ma sem valljuk azt, hogy; rab nemzetnek egyetlen fegyvere az áru lás<. Ezzel szemben mint fentebb is kimu tattam, a magyarság, de ruszinszkó és szlo venszkó többi népe is, a gazdasági nyomor soha nem tapasztalt lejtőjének a legaljára csuszott és úgy a magyar, mint a többi ős. lakó népet az elcsehesítés- veszélye körny ékezte meg. A szlovenszkói és ruszinszkói magángazdasági egységek - mezőgazdasági ipari- és kereskedelmi-üzemek a porban he vernek és a kormányzat még csak meg se kisérli azok talpraállítását. Ellenkezőleg, örül, hogy a cseh és morva termelés elveszti versenytársát. Egész termelési ágak így a faipar - teljes csődbe jutottak. A mun kás nem jut munkához, az intelligens fiatal ember nem kap sem magán, sem közszol gálatot. Hogy kivánja ilyen körülmények között a kormány, hogy a hajdan jobb na pökat látott nép kiverje a fejéből a revizió gondolatát? Látják uraim, ezt a nagy gon dolkodó Borah szenátor a távoli és tulreális Amerikából megérti s Önök nem. Vagy ad ják meg a lehetőségét, hogy itt megélhes sünk, ősi földünkön, vagy tartsák azt termé szetesnek, hogy népünk csak helyeselheti legalább lelkében, mert a demokratikus ké nyszer miatt nem nyilatkozhatik - Borah szenátornak azt az elgondolását, hogy a középeuropai államok határainak békés úton, megértéssel való revizíója és az előbbi állapotba való visszahelyezés az európai, sőt a világgazdasági élet egyensúlyának nél külözhetetlen előfeltétele.